Az első probléma az volt, amikor meghirdetődött, a tetőcserénk időpontja még nem volt ismeretes. Amikor kiderült, hogy a mester az azt követő hétfő, keddet választotta, pedig már nem volt jelentkező. Mivel én megígértem Nemes Imre barátunknak, hogy elmegyek, hát elmentem.

Mert Bütyök kolléga Szolnoknál tervezte az indulást, szereztem szállást a környéken.

Csütörtökön munkaidő után elindultam, de mert korai lett volna az érkezésem beiktattam útközben egy Tamási várat és a Dunaföldvári várat.

A Tamási vár egy valaha volt földvár kupacára épült kilátó, az odajutás izgalmasabb volt.

{joomplu:31}

A Dunaföldvári vár bejáratánál, annyira kerestem a bejáratot, hogy betakaróztam a motorral.

Utána irgalmatlan zörejek jöttek a motorból, de aztán rájöttem az alu kartervédő rezonál kb 4000-es fordulat fölött. A riadalmat ha már ott voltam a vár megtekintésével vezettem le.

{joomplu:32}

Másnap 4-kor keltem és ahogy kivilágosodott elindultam. A GyPSy Ártándnál akart határt lépni, de a Viamichelin Gyulát írta. A térkép szerint a második domborzata izgalmasabb, ezért ezt választottam. És itt jött a meglepetés Garminék nem ismerik a gyulai határátkelőt, ezért Békéscsabát bejártam rendesen.

Gyulától Déváig kellemes hegyes völgyes kanyargós utam volt, viszonylag kis forgalommal.

{joomplu:33}

Előzetesen próbáltam túracélpontokat keresni, többek között Déva vára esett útba. Viszonylag hamar megtaláltam, de kiderült, hogy felmenni vagy gyalog, vagy valami fogaskerekű szerűséggel lehet felmenni. Viszont a feljárat előtti téren nem mertem ott hagyni a felcuccolt motorom.

Az viszont tény, hogy Déva várát építik, honnan veszik a Kőműves Kelemennéket??

{joomplu:34}

Déva után elkezdődött a főútvonal, gyakorlatilag a halálútnak nevezett 4-es főutunkat mintha csak románok járnák. Gyakorlatilag a bárhol, bármikor, bármi áron előzés jellemzi. Nem tudtam eldönteni hol közlekedjek, mert ha a sáv közepén vagy a külső szélén megyek akkor is a hónom alatt előznek meg, ha ráállok a felezőre akkor is csak akkor még elém is vágnak közben. Ezt tetézte a balesetek és útjavítások miatt kialakult sok kilométeres dugók, ahol igyekeztek úgy beállni, nehogy jobbról előre lopakodhatjak. Nem tagadom nem nagyon akartam megállni, hogy a nehezen szerzett helyzeti előnyömet nehogy elvesztegessem.

A nagyobb városokban Szeben, Fogaras szintén korrekt dugók voltak.

Szeben és Fogaras között az Olt folyó bal partján a főúttól kb 2 km-re ígérte az Internet a Kerzi székesegyház romját. No én ott megálltam keresgélni. A földút nem zavart, sőt, de hiába kolbászoltam fel alá semmiféle romot nem találtam, sőt akivel találkoztam az sem tudott ilyenről. Keresgélésemet felfüggesztettem, mikor fényképezővel a nyakamban egy nudista párt találtam a parton, akik kifejezték nemkívánatosságomat.

{joomplu:35}

Továbbmenve kb 30 km múlva egy kamion előzése közben megtaláltam a táblát, hogy itt található jobbra, kamionos dudával díjazta manőveremet, melyben kénytelen voltam igazat adni neki.

Sajnos a rom el volt kerítve, és ugyan ki volt írva román, német, angol nyelven hogy hol a kulcs, de alkohol hiányában nem tudtam bejutni.

{joomplu:36}

Innen egy lendülettel akartam Rozsnyóra jutni, de a lendületem Brassóban megtört. A Garmin telje Európa térképe Romániában csak a főútvonalakat ismeri, és láthatólag ugyanazon az úton kellene visszajönnöm amin megyek. Megálltam és elővettem Viamichelin itinerjét, mely szerint eddig meg kellett volna a Dn7-es úton találnom. Szégyenszemre előszedtem a térképet és megkerestem a fő csapás irányát. A GyPSy készségesen mutatta azt az irányt. Eddig kellett volna!

A Rozsnyói várat hamar meglátni az útról, kicsit kiábrándító alatta a RASNOV felirat.

{joomplu:37}

A szállást is hamar megtaláltam hála Imi barátunk által küldött képeknek. Már lézengett ott néhány Africa de szót érteni senkivel sem tudtam.

Közben összeakadtam egy sráccal akivel kommunikálni ugyan nem tudtam, de meg mutogattam, elindítottam neki a motort. Kiderült, hogy a szomszéd kempingben Trabant találkozó van, és Ő oda tartozik, átmentünk megnézni azokat is.

{joomplu:38}

Visszamenve a mi szállásunkra a recepciósunktól próbáltam házat szerezni, bár vittem sátrat is ha nincs bungi, de volt. A menyecske nemcsak szép volt, hanem meg is akarta érteni mit magyarázok, ezért ha több nyelv elemeinek ötvözésével is, de jól megértettük egymást.

Imivel nem sikerült felvenni a kontaktust ezért elmentem várat nézni.

{joomplu:39}

Mire visszaértem Ők is előkerültek, megüdvözöltük egymást, és kis csapatát. Estére került sör is, elbeszélgettünk.

Kiderült, hogy Ők sem ismerik a többieket és látszólag kaotikus volt a helyzet, mert az egyéb vendégek mellett nem derült ki, kik az Africások.

A korai kelés és az út fáradalmai, valamint a sör hatására korán elaludtam. És nyugodtan mondhatom ilyen jót már régen nem aludtam.

Másnap Imiék már ébren voltak mikor felkeltem, a szociális helységek körüli tumultus mindenkit sújtott (2 WC, 2 mosdó, 1 zuhanyzó). Még mindig nem éreztem át kik az Africások, mert a motorok szanaszét helyezkedtek el a bungik és a sátrak között.

Volt egy nagyobb csoport, akik mindenféle hangszerekkel zörimpöltek. Az Amerikai pite alapján elneveztem őket zenetábornak.

{joomplu:40}

Ha már nem tudtam mást kezdeni magammal, fényképezgettem a motorokat.

{joomplu:41} {joomplu:42}

Közben kiderült öltözni kell, mert megyünk fényképezkedni. Ahogy beöltöztem egyre többen próbáltak velem kommunikálni, én meg egyre inkább egyedül éreztem magam, hogy ez nem sikerült. Aztán előszedtem a motoromat és egyre többen szóltak hozzám magyarul. 

Szó volt róla, hogy a túra off-road lesz, elkezdtem nézni a gumikat, de keveseknek volt krosszgumija.

Megvolt a fotózás.

{joomplu:43}

És elindultunk Elgurultunk egy benzinkútig. Mindenki megitatott, és elindultunk a hegyek felé. Gondoltam jó lesz az irány. Aztán letértünk az aszfaltról, és jött a murva. Megnyugodtam ez olyan lesz mint Pádis, ami igaz is volt amíg a sűrűbben járt utakon jártunk.

Aztán kezdődött az, hogy visszafordulunk mert ez nem az az út.

Az egyik ilyen visszafordulásnál egy kb. 45^o-os emelkedőn elvettem a gázt mert az első kerekem elvezette egy nagyobb kő, és egy kb. két méteres gödörben landoltam, hogy a motor a szélvédőre esett. Hirtelen 3-4 ember segített fel emelni, újraindítani a motort. A plexitartó vasam elgörbült és a GyPSy karcos lett de más gond nem történt.

Aztán megálltunk egy nagy réten mert a murva is elfogyott. Folyamatosan éreztem, akik elöl mennek azok sem tudják merre megyünk.

{joomplu:44}

Innen az út kezdett kevésbé kitaposottá válni, volt hogy az út kerítésen vezetett keresztül, az első leemelte a kaput, majd amikor mindenki elment visszatette Aztán jött egy lejtő, vagy inkább szakadék?, ahol az előttem menő Sergiu barátom fékezni próbált aminek az lett az eredménye hogy az egyik kerék balra a másik jobbra csúszott le a bakhátról és ő szépen lefektette a gépet, de még utána is kapaszkodnia kellett hogy ne csússzon tovább. Mi többiek szintén próbáltunk megállni, volt akinek sikerült, és voltak néhányan akiknek nem. Természetesen a motoron ülők minden erejükkel kapaszkodtak, hogy el ne csússzanak, míg az „elesettek” nem tudták ilyen helyzetben felállítani a gépeket. Akik már leértek szaladtak a segítségükre. Jó volt látni, hogy a baj elhárításában azonnal milyen korrekt, pontos, szervezett mindenki. Innentől a túra átrendeződött. Imiék és még páran jobb utakat kerestek

Az elöl menők mindig elmentek felderíteni, és ha visszajöttek mentünk mi is.

Előfordult, hogy csak a kiabálást hallottam az erdőben, engem nyugtattak nemsokára megyünk, nem mintha nem esett volna jól a pihenő :-), aztán kiderült utat építettek az út mellé, mert azt másfél méter mélyen elmosta a víz. A kritikus pontokra kiálltak a segítők és átkelt mindenki.

{joomplu:45} {joomplu:46} {joomplu:47} {joomplu:48} {joomplu:49} {joomplu:50}

Közben csodás helyeken jártunk, már ha fel mertem nézni az útról. Általában köves volt a talaj, de ezek nem apró kavicsos murvásak, hanem laza köves, maroknyi és annál nagyobb kövekből, amelyek bármikor bármerre kormányozhatták az első kereket.

{joomplu:51} {joomplu:52} {joomplu:53} {joomplu:54}

Azonban igazán csodáltra méltók az utasok voltak, 4 lány és 2 srác akik a meredekebb részeken kilométereket gyalogoltak, nyafogás nélkül.

{joomplu:55}

Az egyetlen fájdalmam az volt, hogy nem ott álltunk meg általában ahol csodákat lehetett látni, hanem ahol a technika beleszólt vagy az útkereszteződés tanakodást okozott.

{joomplu:56} {joomplu:57}

Aztán a Rozsnyói szoros végén feladtuk a harcot. Az emelkedő és a kövek mérete, összevetve az idővel és fáradtsággal meghozta a döntést. Itt egyébként a valamikor aszfaltút egy kb. három méteres darabja mellett látszott a víz ereje.

{joomplu:58} {joomplu:59}

Hazafelé az egyik kanyarban egy srác lezúzta a BMW-ről a kuplungkart. Én a táborig is csodáltam, hogy beért, aztán mondta, hogy Nagyvárad mellől jött, és haza is így fog menni.

{joomplu:60}

Az tény hogy a táj gyönyörű volt, kedvelt szabad kemping.

{joomplu:61} {joomplu:62} {joomplu:63}

Útban a tábor felé csodás hegyi úton haladtunk de a közelgő eső, és a főleg féktávon és kanyarokban sűrűn előforduló kátyúk miatt nem nagyon jutott idő nézelődni.

{joomplu:64} {joomplu:65} {joomplu:66}

Kissé megáztunk, és közel besötétedett, mire visszaértünk. Gyakorlatilag a motorról leszállva neki álltam egy csíki sörnek.

Rövid tanakodás után kitalálták, hogy micset sütnek. Ez marhából és birkából készült csevap szerű. Ügyesen és hamar összehozták.

{joomplu:67} {joomplu:68} {joomplu:69} {joomplu:70}

És volt is keletje.

{joomplu:71} {joomplu:72}

Aztán elszedték a zenetáborosoktól a gitárt, és Sergiu kipróbálta. Ettől a rövid próbától leesett az állam. Majd nekiállt behangolni.

{joomplu:73}

Aztán kezdődött a buli.

{joomplu:74} {joomplu:75}

Én korán takarodót fújtam, mert másnap ahogy virradt indultam.

Hazafelé jött mögöttem az eső ezért igyekeztem. Ez 50 Eurómba és fél órámba került.

Kénytelen voltam rájönni, hogy szinte mindenhol vadásznak, és gyakorlatilag az útépítések miatt kint lévő 30-as 50-es tábláknál, illetve Dévától a néhány házból álló „kilométereken át nincs ház” falukban. 11 traffipaxot sikerült megszámolnom, de ezeknek már nem fizettem.

Még megnéztem Solymos várát pihenésképpen, amitől teljesen kipurcantam. Krosszcsizma nem hegymászásra való!!

{joomplu:76} {joomplu:77} {joomplu:78} {joomplu:79}

Összefoglalva hatalmas élmény volt. Egyetlen gondom volt az egésszel, A tető miatt nem tudtam még egy napot maradni, hogy visszamenjek lefényképezni azt, amit nem sikerült.

Majd talán jövőre!