Román Africa Twin Találkozó - Nadrág 2013
Romániában lesz AT tálakózó, mondja Brasil. Hát, csak meg kéne nézni Őket. Így kezdődött. Kb. két héttel az indulás előtt magamat is belekevertem ebbe a túrába. Kíváncsi természet vagyok. Én is menni akarok! A banda, akik jönnek már szinte tudatja, és biztosítja a fergeteges hangulatot. Jó velük menni. Ügyesek, nyugodtak. Kik is Ők? Brasil, Hosszú, Emu, Atipapa és jómagam.
A Team
Tavaly voltam először Romániában motorral, egy olyan túrán ami örökre bevéste magát az emlékeimbe. Belülről látni ezt az országot teljesen más. Más képet mutat, mint sokan gondolnák. Egy picit muszáj meséljek róla... A túra a Fogarasi Havasokba, a Transzalpina érintésével a Vaskapun keresztül vezetett. Egy komoly erdélyi kört írt le. Hihetetlen ország ez! Gyönyörű, vad, nyers! Nagyon jól éreztem magam! Mintha nekem találtak volna ki. Hegyek, vadonok... elképesztő! Aki esetleg az úthálózatot bírálna, el van tévedve! Minden út vadonatúj, hibátlan! Vannak néha furcsa kihagyások, de hol nincsenek? Megunhatatlan gyönyörűséggel követik egymást a tájak, hegyek. Mesébe illő tavak, folyók. Monstrum víztározók, amik árulkodnak, hogy tavasszal világot elöntő mennyiség gyűlik össze bennünk. Égszerű de takaros falvakon haladunk. Rengeteg a gyerek mindenki sikít, ha a motorok közelednek. Nagyon vidámak, boldogok. Egy dologra figyelek fel: rengeteg autós, kamionos hatalmas vigyorral dudál, villog, integet, mikor szembe jön. Mi ez? Kinyomozom! Azt mondjak, e népnek hatalmas szabadság vágya van, mert egész élétkűben különböző regulációkban éltek. A motor számukra a szabadság jelkepe, ami visz a világba, a csodákba! Hmmm... megértem Őket. Sokan így érzünk, szerintem. Az emberek kedvesek. A lányok??? Gyönyörűek! Mikor tíz motoros megérkezik egy helyre... nagy falat bárkinek! Belebámulnak a szemedbe... nem sokan állják... még a motorosok is alul maradtak. Az utcákon kis rendetlenség uralkodik, de nem vészes. Olyan mintha mindent otthagytak volna. Rengeteg a kóbor kutya. Na, de térjünk vissza a jelenbe. Készülődöm a túrára. Hosszú egy kedves levélben írja: ha majd jövünk vissza, meglátogatjuk a tanyájukat, ahol fürdőzünk egyet, és ami egy pecaparadicsom! Jól hangzik! Eme eseményhez kapcsolódva... egyik esti halászatkor, ki tudja milyen hibából a Dunán tréningeztem le a pancsolást, ahol egy másik halász szintén vett a leckéből és a csukafejesből. Hááát... sorban jöttek le az Istenek az égből, amit kb. 30 km-re is hallottak! Szóval, befejeztük a szép magyar szó Duna parti népszerűsítését. Brutális megfázás az eredménye, komoly lázzal, ami eléggé megkérdőjelezte az indulást. Kezd elhatalmasodni rajtam a betegség, gyengeség. A kívülállók óva intenek az úttól! Írnak a többiek: nagyon jó lesz a buli, mikor és hol találkozunk. Azt hiszem pont ennyi kellett! Kimondhatatlan vágyat és borzalmas erőt éreztem magamban. Megyek és kész! Mire Hosszú bázisára érek, Atipapával - aki mellém szegődött útközben - kétszer ázok el, de reménykedem a tanktáskámba bepakolt rengeteg gyógyszer majd csillapítja a lázat. Elindulunk. Rendkívül meglepődöm a túrázó tempón! Nagyon jó! Haladunk. Olyan fiús a buli. Kecskemétnél felvesszük Emut, aki örök tartozéka a buliknak. Megbeszéltem a főnökkel, hogy útba ejthetnénk drága húgomat, aki Pitvaroson lakik és nagy bolondja a motoroknak.
Pitvaros
Óriási az öröm! Puszilkodik, egy cola, fénykép és tovább. Makónál szarig ázunk, de utána gyors száradás. Szél, napsütés. Sima határátkelés. A táj ismét holdbéli. Sehol semmi. Kisebb pihenőkkel megérkezünk a helyszínre, amihez nagyon tetszetős útvonal vezet - jó kanyargós. A helység neve Nadrág. Egy kis település, ahol mintha teljesen kihalt lenne minden. Sehol senki. Panel házak is vannak, tele ruhával, antennákkal, tehát laknak itt is. Komoly gyárszerű tünemény, szintén kihalt. Különös. Már itthon, de utána olvastam: egy mozdony gyár volt. Sose találtam volna ki. A falu végén egy gyerek táborba érkezünk. Köszöntenek minket, akik beszelik a nyelvünket. Ezzel nagyon megtisztelnek. A többieknek - egymást és nyelvet nem ismerve - diplomatikus mosollyal, de köszönünk. Egy kis fenntartás látszik a szemükben, de ez majd a későbbiekben változik. Természetesen oda-vissza pálinka!
Nadrág
Sátrak a helyükön, vidámság. Megnézem a motorjaikat. Itt valahogy más kép alakul egy motorról, mint nálunk. Itt elhasználjak a verdákat.
Gyönyörű átépítés
Nincs km óra variálás, álmatlan éjszakák az eladásnál, elég polír víz került e a dukkóra? Esztétikailag nem, de műszakilag teljes erőben vannak. Itt kötelező a cross gumi! Olyan kritériumoknak kell megfelelni, mint hegymászás, bármilyen időjárási körülményekben. Ügyesek, na! Kezdetét veszi az ismerkedés. Mindenki barátságos, vidámak. Van köztük, aki már járt nálunk találkozón. Ő Imi. Kedves ember. Dolgos. Látszik rajta, mindent maga csinál, ami ebben a szakmában teljesen elfogadott. Két ember szegődik mellém, akik elsőre is nagyon szimpatikusak: Zoli és Pisti.
A haverok
Utóbbinak különös csibészség látszik az arcán. Nagyon jó kedélyű emberek, nagyon kedvelem Őket. Zoli rendkívül ügyes motoros hírében áll. Saját maga épített egy AT-t. A kézi munkáját tanítani kéne! Ügyes! Szép és jó is. Pisti mindig viccelődik. Nagyon vidámak. Hamar szót is értünk velük, pláne, mert pecások Ők is. Sokan odajönnek, oldódik a hangulat, amit minden alkalommal egy pohár pálinkával lazítanak meg. Magam is bekapcsolódom, de már indul is a hajó a fejemben. Nagyokat nevetünk. Lepihenünk. Holnap túra. Várom! A helyiek veri hard off roadra készülnek. Később kiderül, hogy az is lett. Mi elindulunk Déva várához és az igazi Vajdahunyad várához. Még nem láttam Őket. A tempó fiús. Kanyarok, esős, sáros utak. Magamra sem ismerek... ez én vagyok? Így tudok menni? Rájövök, amit idáig tanultam Erőss tanár úrtól, az sikerül is. Óriási a sikerélmenyem. Nagyon tetszik ahogy megyünk. Nem maradok le nem fékezek. Na és egy újabb lecke: a féklámpa visszatartása, vagyis az emberi tűrőkepésség tesztelése (Barsil módra). Rengeteget tanultam tőle. Nagyon tetszik, hogy sikerül is. Megnézzük a várakat. Nagyon mutatósak. Főleg így élőben, nem pedig a történelem könyvből. Rengeteg gyerek mindenhol és láss csodát, Magyar Napok mindenfele.
Vajdahunyad
Lázas vagyok megint. Majd a kútnál iszom egy gyógyírt. Hazafele találkozunk a helyi brigáddal. Brutál sárosak, de jól néznek ki. Visszafele a kipufogóm durrogtatásával szórakoztattam a helyieket és magamat, amit Gyemasztól sajátítottam el. Hazafele a patakon kell átmenni, mondja Imi. Gondolom Ő is lázas!? Én kihagytam, nem sürgetem a sorsomat. Még nincs itt az ideje, de majd eljön. Jönnek a többiek is. Minden átkelőt óriási ováció fogad. Hihetetlen a hangulat! Nagyon élvezem, hogy itt lehetek. Soha vissza nem térő élményeket hagytam volna ki, ha nem jövök el. Bográcsoznak a helyiek... mi is ehetünk majd... hurrrá!
Közös főzőcske
Egy kóstoló? Egy kis vörösbor kéne bele! Micsoda? Igen komám, próbáld ki! Természetesen Emunál van. Elő is kerül.
Főzőiskolák összecsapása
Önti-önti. Meg sem kóstolja? Dehogynem! Atyaúristen micsoda bor! Nos, a mi drága Emu barátunk ismét elvitte a pálmát! Az este fénypontja lett. Tényleg különlegesen finom volt! Legközelebb én is kérek!
Csak tölti befelé
Feloldódtak a helyiek. Hamar kiderült miféle népek lehetünk. Teljes a bizalom. Jó érzés. Megcsodálják az üléseinket, különböző átalakításinkát. Tetszik nekik, látom. Kajálás, iszogatás, amit én kezdeményezek, kivételesen. Hétfőn lesz a szülinapom, ezt veletek ünneplem. Azokkal, akikkel bárhova bármikor... Jól érzem magam veletek nagyon. Jól bekajálunk. Majdnem reggelig tart a buli. Egy patak mellett alszunk. Érdekes hallani az egész éjjelt betöltő csobogását. Másnap reggel Pisti megmutat egy vízesést a közelben. Különös hely.
Cascada Cornet
Erdei úton megyünk, sáron. Visszafele a kamikaze kilőtt, Emu utána, megyek én is. Csúszkálok, egyre jobban, de haladok. Tetszik! Habár sosem voltak vizelés visszatartási problémáim, hamar szükségem lett a fortélyára, mivel akkorát estem mint egy disznó. Majdnem becsurrantottam a fajdalomtól, amit követett egy sosem érzett térdfájás is. Feltápászkodom. Sok idő telik el mire jönnek. A motort is kihámozzuk az árokból. Olyan embereket látok mellettem, akik a nagybetűs barátok. Meg is nyugszom hamar. Mindenki segít helyre állítani a motort. Ezek komoly palik itt. Közös fényképezés, mindenki boldog. Szívesen maradtam volna még velük. Komolyan mondom, hiányoznak. Haza fele beleszaladunk még egy-két locspocsba, de végre ki van írva Magyarország. Érdekes érzés. A mi hazánk. Teljes biztonság. Hazafele megállunk Hosszúéknál. Tényleg csodaszép a hely.
Mezőtúr
Drága Judy várt minket. Üdítő, rágcsa, kávé és peca! Már egy pár halacskát fogtak. Próbáltam beleszólni én is a fogásba. Hamarosan egy újabb halacska ficánkolt a szákban. Innét már elváltunk Emutól. Ő dél-nyugatnak vette az irányt. Haza utunk simán ment. Nagyon nagy élményekkel és tapasztalatokkal lettem gazdagabb a romániai út után. Nagyon jól éreztem magam! Jövőre ugyanitt veletek! Habár sérüléseim csak romlottak, ne feledjétek Brasil nagymamája mit is mondott: egy férfi annál értékesebb, minél több sérülés van rajta! Köszönöm a túrát, a társaságot és az élményeket!
A teljes galériát ITT tudod megnézni!
GumiHal