A februári számban olvastam egy Olasz túráról, és úgy gondoltam miért is ne ragadhatnék én is tollat, illetve billentyűzetet és írhatnám le a saját túránkat.
Tavaly (2006) nyáron belevágtunk életünk első nagyobb túrájába. Páromnak és nekem is ez volt az első távolabbi motoros utunk, és mivel nyelvtudásunk angol-spanyol és német gagyogásból áll, ezért nem reckíroztuk meg a helyi szállásfoglalást, inkább egy utazási iroda segítésével foglaltunk szállást a városokban. (mellékesen nem volt drágább, mint pl. neten lefoglalni) Próbáltunk mindent megtervezni, beszereztünk térképeket, szerszámokat, egyebeket, majd egy csípős hajnalon nekivágtunk?

1. nap - 743 km
Budapestről indult a menet, a célállomás pedig Velence volt aznapra. Az idő tisztának indult, de sajnos Nagykanizsától a fejünkre szakadt az ég. A határt Rédicsnél szerettük volna átlépni, de benéztünk egy kanyart és így ? talán szerencsénkre ? a zsákutca vége egy noname határátkelőhöz vezetett, ahol várakozás nélkül mehettünk tovább. Azért persze a túloldalon is benéztük azt a kanyart és megnéztük a Rédicsi határátkelőt, csak már a Szlovén oldalról. ? Utána már azért összeszedtük magunkat és elindultunk Ljubljana felé. Az út negyedénél, mikor már a bugyimból is csavarni lehetett a vizet, úgy döntöttünk, hogy ideje felvenni az esőruhát, mert ez ugyan nem fog elállni. (Bár a határ előtt reménykedve jegyeztem meg: ?Két országon keresztül csak nem esik!?) Kisebb tekergőzés után sikerült is rátalálnunk az autópálya kezdetére és onnantól kezdve egyenes utunk volt a határig. Természetesen végig zuhogó esőben ? tiszta élvezet. De a táj még így is magáért beszélt, meg is egyeztünk, hogy egyszer oda még visszamegyünk. A határt Triesztnél léptük át. (végre elállt az eső!) Ott nem is kellett sokat várni, sor inkább az első kapuknál volt, de végül ? némi olasz segítséggel ? azon is átvergődtük magunkat. (a jegyes-kapus rendszer még új volt számunkra) Késő délutánra el is értük Mestre-t, ahol a szállásunk volt. Viccesen nézhettem ki, mikor a napsütésben besétáltam a hotel recepcióhoz vizes, háromszor nagyobb esőruhában. Lepakoltunk és száraz ruhában sétálni indultunk. Majd, hogy szép keretet kapjon a napunk, visszafelé sétálva újra ronggyá áztunk. Gondolhatták is a szállodában: ?Ezek is csak akkor túráznak, ha jól esik.?

2. nap - Velence
Ezt a napot Velencére szántuk. Hála az égnek, olyan napsütésben volt részünk, hogy leégett a vállam. Útitársunkul egy Olaszországról szóló részletes könyvecskét választottunk, így egésznapi túránkon abból olvasgattuk a látványokhoz tartozó információkat. Délben kipróbáltunk egy olasz éttermet, de nem tűnt túl jó választásnak, így vacsorára maradtunk a jól bevált Kebab mellett.

3. nap - 635 km
Irány Róma! Hajnalban felpakoltuk a kerékpárt, megkaptuk a Breakfast box-unkat, majd nekivágtunk a nagy útnak. A nyugati part mentén Riminin át mentünk Pescara-ig. Riminiben lepihentettük az Afrikát, amíg beletapicskoltunk a tengerbe. Párom először volt homokos tengerparton, én másodjára. De nincs szerencsénk, mert fürödni még egyikkőnknek sem volt még lehetősége, és ez most is elmaradt. Nem sokkal Rimini után viszont már felmentünk az autópályára, mert túl sok időt vesztettünk a főúton. Pescara-nál befordultunk, hogy keresztbe átszeljük a csizmát. Számomra hihetetlen tájakon motorozgattunk, 2000-es hegyek alatt (benne), mellett haladtunk el és én nagyon élveztem. Bár, amikor hosszú kilométereken keresztül nem volt benzinkút, örültem az Afrika 23 literes tankjának. Róma előtt nem sokkal megálltunk egy kútnál, hogy térképet cseréljünk a tanktáskában. Hősies harcomat látva a széllel és a térképpel, kedves olasz rendőrök oda is jöttek megkérdezni, hogy segíthetnek-e. Na persze nem a térkép összecsomagolásban, hanem az iránymutatásban. Jó fejek voltak és hasznos volt az információ is, amit kaptunk. Kisebb bolyongás után megtaláltuk a szállodánkat, ami egy kicsit lehangoló látványt nyújtott, de nem aggódtunk. Ágy van, parkoló van, baj nem lehet. Gondoltuk ezt egészen addig, míg ki nem derült, hogy a szobánk ablaka és a légkondi szívórendszere pont valami szennyvizet szállító valami mellett volt és éktelen büdöset csinált a szobába. ?Nem baj, itt vagyunk!?, majd nyeltünk egy nagyot, és inkább sétáltunk egyet a környéken. Elég szélső kerületben voltunk, így olyan érzésem volt, hogy valahol a 8. és a 9. kerület határán sétálunk Budapesten.

4. nap - Róma
Róma felderítése volt a cél ezen a napon. Busszal be a metróig, majd metróval be a belvárosba és onnan gyalogtúra egész nap. (lehet kapni egy egynapos turista jegyet, ami mindenféle eszközre jó és nem is olyan drága) Először irány a Colosseum, majd megnéztük a romokat és a diadalíveket. Belefutottunk egy delegációba is, ami eléggé vicces jelenség volt, összehasonlítva a magyar szokássokkal. Aztán végigjártuk a Capitoluim-i múzeumot (órási!), majd irány a Vatikán, útközben azért megnéztük a Trevi-kutat és a Spanyol lépcsőt. (meg a helyi gyorsétkezdét) Balszerencsémre a Sixtus-i kápolna pont aznap zárva volt, de a bazilikát felülről, kívülről, belülről felderítettük és csodálatos élményekkel gazdagodtunk. (plusz egy leánykéréssel ?) Egy napba sajnos csak ennyi fér bele ?bkv?-val Rómából. De amit láttunk, azt jól megnéztük.

5. nap - 660 km
Hajnalban újra útra keltünk a cél ezúttal Verona. A keleti parton mentünk Pisa-ig, ami igazán lenyűgöző látványt nyújtott, a maga sziklás vonulataival. Útközben az egyik kúton összebarátkoztunk egy olasz párral, aki szintén motorral túrázott a hazai terepen. Pisa-ban megcsodáltuk a ferde tornyot, és míg kerestük, megcsodáltuk a várost is. (ennyi egyirányú utcát én még nem láttam) Innen tovább Modena felé a 12-es úton. Már láttuk a hegyeket, mikor az mp3 lejátszómban megszólalt az ?Over the hills and far away? című szám. Akkor még nem tudtuk mire vállalkoztunk. A szerpentinek elég erősek voltak a maguk kétszeres, meg négyszeres veszélyes útkanyarulatukkal, miközben elég szépen emelkedtek is. Majd mikor már elértük a sífelvonó tetejét, reméltük nem emelkedik tovább. (főleg azért, mert a hátsó fékbetét nem volt épp új?) Szerencsénkre már csak lefelé vitt az út, így sikerült a kb. 154 km-es utat megtenni 3 óra alatt. Eddigi útjaink során sokszor volt, hogy majdnem elaludtam a párom mögött, de ezen a rövid szakaszon olyan éber voltam, mint még soha. Azt hiszem, élveztem volna a kanyarokat, ha nem kilométerekre vagyok a hazámtól és nem megrakodva ülünk az Afrikán ketten, hanem a saját mocimmal őrülködhetek egyedül. Azért csak elértük újra az autópályát (Modenától) és az eső is ismét megtalált minket. Délutánra értünk Veronába, ahol kiderült rossz címet adtak meg. De némi kérdezősködés és activity után sikerült rátalálnunk a helyes útra. (mint kiderült kicsit tovább, ott volt az autópálya vonalán) Sajnos a zuhogó eső miatt, és mert a hotel nagyon kint volt, nem tudtunk szétnézni a városban, csak a könyvben tanulmányoztam át a Shakespeare művéről híres várost és látványosságait. De legalább úszkálhattunk egyet a medencében. Az sem utolsó!

6. nap - 848 km
A végső volt a leghosszabb napunk. A cél: Budapest! Ugyanazon az úton át irány haza. Autópályán Triest-ig, majd át Szlovénián és keresztül fél Magyarországon. Napos időt fogtunk ki, aminek kifejezetten örültünk ennyi ázás után. Az olasz autópályák hamar lepörögtek, majd végre napfényben is megcsodálhattuk Szlovénia iszonyat szép déli részét, ahol azért megálltunk lefotózni, amikor elértük a bűvös 50 000 km-t. Szegény afrika alatt csak pörögtek a kilométerek és Magyarországon belül már a párom sem kímélte annyira.

Összegzésként átlagban 110-120-at bírt a gép és bár több rutinos túrázónak ez kevésnek tűnhet, de bírható tempónak találtuk. Első túrára azt hiszem biztonságot jelentett az előre foglalt szállás, és a pontos tervezés, de egyszer majd biztos kipróbáljuk a spontán módszert is. Látványosság szempontjából Velence nagyon tetszett mindkettőnknek, így aki esetleg még nem látta nézze meg! De Rómában nagyot csalódtunk, koszos és büdös városként maradt meg emlékeinkben, de a látványosságai csodálatosak. Vatikánt viszont vétek kihagyni, a kápolnát máig siratom. A Lucca és Modena közötti szerpentinen pedig egyszer újra végig megyünk, de akkor már külön mocival. Ráadásul csodálatos látványt nyújtott a hegy, csak nem volt időnk fotózni. Szerintem első túrának jó volt, rengeteget tanultunk belőle. Főleg így, hogy csak ketten voltunk. Ezt az írást főleg azoknak szántam, akik ugyanolyan cipőben járnak, mint mi. Fiatalok, de még nincs elég tapasztalatuk egy nagy és komoly túrához. Hajrá, mert megéri!

(Végszóként azért megjegyezném, hogy párom egyedül vezette végig a távot. Így rutin nélkül ne induljon neki senki.)

Petra

2006. augusztus 17.